Jön a tavaszi szünet! Bár ez a szünet csak pár nap, a gyerekek akkor is egész nap otthon lesznek!

Amíg nem jártak oviba a gyerekeim,  nem éreztem át eléggé, miért gondolnak sokan negatívan a szünetre. Hiszen végre együtt a család, otthon vannak a gyerekek. Peace and Love!

A nagy….. Már értem, miről beszéltek a többiek!

Amelyik gyerek már látogatja a közintézményeket, az hozzászokott, hogy 12.00-kor ebéd van. Minimum 20 gyerek veszi körül, akikkel játszani lehet. Mindig történik valami izgalmas, folyamatos a szórakoztatás. 

Ezzel szemben itthon?

– Csak a tesók vannak, ha egyáltalán vannak!
– Nincs kaja, csak, ha anya főz. 
– Egy óra után halálra unják magukat, VAGY
– Olyan jól el vannnak órákig, csak a lakásból lesz háborús övezet. 

Mi van velünk szülőkkel?

A szüneti frászhoz a mi lelkületünket is sikerült megfejtenem:

Amíg itthon voltam a gyerekekkel, összefolytak a napok, nem volt hétvége, pláne nem szünet. Így nehezen fogadtam el, hogy a férjem esetleg tovább akar aludni egy ünnepnapon. ÉN MIÉRT NEM alhatok? Olyan igazságtalannak éreztem sokszor.
Az ovinak hála visszakaptam a hétköznapokat, velük a koránkelést is, hiszen, valahogy el kell juttatni a gyerekeket az oviba időben. Ezért szívesen kiélvezném a szünet nyújtotta lehetőséget és aludnék egy jót! 
Nem tudom, nálatok, hogy van? De a gyerekeim tuti ilyenkor hajnalok hajnalán fent vannak. ÉN MIÉRT NEM alhatok?

A frusztrációs megafaktor:

Szeretnél pihenni, feltöltődni, kicsit a saját dolgaiddal foglalkozni, élvezni a családodat. DE ha nem találsz ki programokat, nem foglalod le a srácokat, nem főzöl, nem velük foglalkozol, akkor a gyerekek nyaggatnak, te nem tudsz pihenni és… Ez egy örök körforgás!

Te, hogy törnéd meg az átkot?

Eszti