Már a blog indulásakor született egy cikkem  A családok nemezetközi napja alkalmából.  6 év alatt sokat változott, alakult a családunk, de még mindig úgy gondolom, mint 6 évvel ezelőtt.

Nekem a család egy menedék, ahol mindig biztonságban vagyok.

Egy olyan társaság, ahol a tagok mindig segítik egymást, akikre mindig számíthatok.

Egy hely, ahol önmagam lehetek, ahol elfogadnak.  Egy hely, ahol emlékeket gyűjthetek.

Ebben a karanténos, összezárt időszakban különösen így érzem.
Amikor megtudtuk, hogy bezárják az iskolákat, várakozással néztem a katantén elé. Örültem is, hogy együtt lesz a család, együtt leszek  egész nap a gyerekeimmel, nincs reggeli rohanás, a féjem is itthon lesz velünk.
Ugyanakkor féltem is, hogyan leszünk meg így öten együtt. Olvastam, hogy a karantén után Kínában minenki rohant beadni a válókeresetet, így kicsit tartottam tőle, hogyan leszünk meg, mint férj és feleség. Hogyan vizsgázunk majd családi összetartásból, együttéléből.

Voltak hullámölgyek, küölnösen az elején, amikor még mindenki szokta az  új helyzetet, az otthonról dolgozást, az otthonoktatást.

Így 8 hét távlatából büszke vagyok magunkra, hogy mára egy egész jól működö rendszert alakítottunk ki.

Jól érzzük magunkat együtt!

Ami viszont csalódás volt nekem, hogy bár együtt vagyunk a nap minden percében, egy egy nap végén azt érzem, alig voltunk úgy igazán együtt. 
 A mindennapi mókukserék, az ételkészítés, tanulás-tanítás, gyerekek ellátása az egész napot kiteszi. Mindenki engem akar, játszak vele, segítsek a tanulásban, vegyem fel, babusgassam. És még így is kevésnek érzem a valóban egymásra figyelést. 

Azt hiszem sokszor csak bekapcsolom a robotpilótát és átvészelem a napot, de nem vagyok igazán jelen, legalább is én ezt érzem. 

Úgyhogy pár napja elhatároztam, hogy tudatosabban figyelek a családomra, az apró dolgokra, amik most emléket, élményt adnak. Szeretném, ha ez a fantasztikus lehetőség, hogy én taníthatom a gyerekeket és egész nap együtt vagyok a gyerekeimmel, a férjemmel maradandó élmény lenne. 

A korábbi években már írtam családi csapatépítő ötletekről és 10+1 olyan dologról, mai feldobhatja ezt a napot.

Most sokat gondolkoztam, ebben a bezárt helyzetben, mit csináljunk közösen, családilag, hogy igazi élmény legyen az együttlét.
A küldő élmények háttérbe szorutak, nincs közös koncert, vagy közös múzeumozás. 

Mi az, amit itthon együtt tudunk csinálni?

Mi az, ami összeköthet minket a tágabb családunkkal?

1.Családi ünnepek:

Az elzártság alatt is fontosak a családi ünnepek. A szülinapokat videókonferenciával és rendelt sütivel ünnepeltük. A házassági évfordulónkon fotónézegetést tervezünk, az elmúlt 10 év képeiből.

2.Apró meglepetések bármikor:

A fiam ötlete volt, hogy egyik reggel ők csinálnak nekünk reggelit, másik reggel meg mi vigyünk nekik ágyba valami finomságot.
Ez adta az ötletet, hogy időről-időre  apró meglepetéseket fogok kitalálni a család valamelyik tagjának. 

3.Kapcsolattartás a neten:

Nagymamákkal, nagypapákkal rendszeresen skypolunk. A lányom így szokott sütni a mamával. A mama mondja a receptet, a lányom kiméri és összekeveri a hozzávalókat. 

4.Közös programok otthon:

Társasozás, közös színezés, meseolvasás, kézműveskedés. Ezek a kedvenceink mostanában. 
A férjem szokta készíteni a tésztát a spagettihez, mostanában a gyerekek is segítenek a nyújtásban. A legújabb közös mókánk a közös pizzasütés.

5.Családi porjektek:

Igazán jó a gyerekekkel együtt egy közös célért munkálkodni. Nekünk most ez a kert. Együtt készítettük el a veteményest, bunkert kötöztünk faágakból. A legújabb terv, hogy játékkonyhát készítünk a homokozó mellé.

További 10 ötletért olvasd el ezt a cikket! KATT IDE!

Tartalmas időtöltést!

Eszti