Rettentően fel tud bosszantani,amikor az autósok nem engednek át a zebránál! Amikor a gyerekekkel vagyok, akkor meg különösen!
Megállunk az út szélén. Jóval a járdasziget előtt. (Vagy 100 milliószor elmondtam neki, de már az esetek többségében magától megáll.)
Megfogja a kezemet. (Vagy 100 milliószor elmondtam neki, hogy így megyünk át. Szerencsére legtöbbször nyújtja a kezét.)
Körülnézünk. (Vagy 100 milliószor elmondtam neki, hogy átkelés előtt mindig körbe nézünk. Balra, jobbra aztán megint balra és átmegyünk, ha nem jön autó.)
A gyerek meg már menne, mert nagyon izgatja, mi van a szembe járdán. Elég egy tizedmásodperc, hogy kirántsa a kezét. (Vagy 100milliószor elmondtam neki, miért nem szabad szaladni az úttesten, csak úgy megyünk, hogy fogja a kezem.)
Honnan tudod, hogy az a gyerek, nem lép-e vissza egyet?
Nem rántja ki a kezét, mert meglátott egy mikronyi izét az úton?
Nem vágódik el a saját lábában?
Nem kezd el hisztizni, földre vetni magát, mert nem erre akar menni!
A lányom a megmondhatója, hogy a közlekedési szabályok betartásában következetes vagyok ,már 5 éve ezeket hallgatja: állj meg, fogd meg a kezem, nézz körül, ne bízz az autósokban.
És ami az egyiknél hamar beépül (lásd a lányom), az a másiknál még gyakorlásra szorul (persze, hogy a fiamnál!).
Anyaként, tudom, milyen helyzetek adódhatnak egy átkelésnél, de nem köthetem pórázra a gyereket, szoríthatom végig a karját!
Mert egy önálló, felelős embert szeretnék nevelni belőle. Mert az önállósághoz szerintem az kell, hogy érezze, bízom benne. Bízom benne, hogy meg fog állni, nem fog elfutni, körül fog nézni.
Ez egy hosszú tanulási folyamat! Mint mikor nyelvet tanulsz, akkor is beszélsz, ha még nem tökéletes, kihasználsz minden lehetőséget a gyakorlásra. Nem csak a felsőfokú nyelvvizsga letétele után kezded használni a nyelvet.
Szoktunk mi autóval is közlekedni:
10 dolog , hogy te is kiérdemeld a BABY ON BOARD felaratod az autódra!
