A nőnap volt az egyetlen olyan ünnep, amit apukám nem felejtett el és évről évre hozott virágot nekem meg anyukámnak már egészen kicsi koromtól kezdve.
Ennek ellenére ezt az ünnepet sose éreztem igazán a magaménak. Így vagyok a Valentin-nappal is.
Aztán ma reggel csodaszép posztokat olvastam a Facebookon. Más nőnemű ismerőseim szép dalokat küldtek, vagy bejelöltek egy fényképen. Remek ajánlatokat kaptam a kedvenc webáruházaimból, csak azért mert nő vagyok.
Keresgéltem valami szép idézetet, de aztán rábukkantam erre…. Nektek mit mond ez az idézet?
