Pár hete a gyerekekkel és az egyik kedvenc nagybácsival fagyiztunk budakeszi Fő utcáján. A parkos részen kerestünk egy padot,ahol viszonylag kulturáltan tudunk fagyizni a gyerekekkel. Erkel Ferenc szobrával szemben foglaltunk helyet. Vígan csurgattuk a fagyit, mikor elment előttünk egy apuka a fiával. A gyermeki kíváncsiság rögtön megkérdezte, kié ez a szobor. Apuka válasza az volt, majd az iskolában megtudod. Puff neki! Most összegyűjtöttem egy-két infót, ha a gyereked megkérdezné, mi a csuda az a Múzeumok Nemzetközi Napja, akkor tudj mit felelni!
Minden év május 18-án ünneplik.
A Múzeumok Nemzetközi Tanácsa határozta el 1977-ben a moszkvai konferenciájukon.
1978 óta.
„A múzeumok fontos eszközei a kultúrák egymás közti cseréjének. Feladatuk, hogy gazdagítsák a népek kultúráját és segítsék a népek közötti kölcsönös megértést és együttműködést és a béke megteremtését a világ népei között.” forrás
Minden éveben más-más témát ad az ICOM. 2016-ban a nemzetközi konferencia témája a Múzeumok és kultúrtájak.
A múzeumok felelősek az emberiség anyagi és szellemi, természeti és kulturális örökségéért, áll a Múzeumok Etikai Kódexében. Ezzel a témával arra akarja felhívni a figyelmet a világszervezet, hogy a múzeumok a saját falaikon kívül is felelősek az emberiség örökségeiért. Az örökségvédő feladataikat a nyílt terepen, az egyes kulturális tájakon is folytatniuk kell!
A magyar múzeumok honlapján városok, programtípusok, dátumok szerint is lehet múzeumi programot keresni.
Itt megnézheted egy korábbi bejegyzésem, amiben leírtam, mi alapján válasz múzeumot a gyerekekkel.
Juhász Ferenc szavaival kívánok mindenkinek tartalmas múzeumi világnapot!
Juhász Ferenc: A múzeumok szerelme
” A múzeumok éppúgy az élet jelentései, mint a természet, mint a társadalmak, mint az ember. A múzeumok éppúgy lét-önmagunkat őrzik, mint a mítoszok, az őskönyvek és az époszok. Nemcsak a természet kőzet-maradványait, a kővé-vált csontokat, tollakat, pikkelyeket, leveleket, virágporokat és koponyákat, nemcsak az ősi tegnap kő-üzeneteit őrzik, de őrzik az emberiség tegnapi-önmagát is: az álmokat, hiteket, vágyakat, mámorokat, bűnöket, önzéseket, tébolyokat, gyalázatokat, szerelmeket és halálokat.
Ha jutok bárhova is a világon: mindíg megnézem a múzeumokat. Önmagamat keresem bennük, titkos létem volt tartalmait. A Föld-lét tegnapi hangjait, amelyek némák ugyan, mint a kő-kürtök, megkövesedett trombiták, amelyeket kőszájjal kő-katona fúj, de ezek a kő-hangok, kő-rivalgások mégis az eleven vér áramlását és bársony-áradását hozzák, az anyag csoda-virágzását, az emberiség-szellem virágzó mámorát.”
