Szerencsémre pár szuper anyukával hozott össze a sors a babasétáltatás, később a játszóterezés közben. Petra barátnőm baba-mama klubba szervezett bennünket, így a hideg hónapokban heti egyszer valamelyikünk lakásán jól elbeszélgettünk a gyereknevelési és egyéb kérdésekről.
Most, hogy jó az idő, a játszótéren szoktunk összefutni hol ezzel, hol azzal. Ha szerencsénk van, a gyerkőceink a homokozást választják elfoglaltságul, így a homokozó szélén ülve van időnk kicsit beszélgetni.
Az a téma, hogy mikor alszik, mennyit alszik, szinte mindig előkerül. Azért jó másokkal beszélgetni erről, mert kicsit megnyugtat, hogy más gyerekek is tudnak nem aludni, vagy mások egészen másképp durmolnak a nap folyamán, vagy nem akarnak egy percet se pihenni.
Akkor kezdem el az alvás témával foglalkozni, amikor az étkezések között nőtt az idő, azaz álmos volt a gyerek, de éhes nem. A kezdetekben a lányom kis sárgasága miatt általában belealudt a cicizésbe, így az alvás-evés összekapcsolódott nála. Amikor próbáltam csak úgy elaltatni, rendszerint ordított, csak a cici nyugtatta meg. Belemélyedtem az alvás szakirodalmába, végül Vida Ági módszere mellett tettem le a voksot. Rá kellett jönnöm, a lányomat csak a cici hozza olyan relaxált állapotba, hogy el tudjon aludni.
